Paul már eléggé kezdi föladni próbálkozását, avagy az ablakon való kimászást. Közben egyre inkább dörömbölnek az ajtón az ittas vendégek, és ordibálnak, hiszen tíz perce nem jön már ki a fiú. Valójában kissé fél is kimenni a nyámnyila srác: azon morfondírozik, hogy utána kiverhetik a belét az agresszív fickók. Végül mély levegőt, s nagy bátorságot vesz, majd kimegy az ajtón. Hangos üdvrivalgás közepette egyszerre özönlenek a mellékhelyiségbe a részeg pasik. A nagy tolakodás és ricsaj miatt verekedésbe kényszerülnek, nemsokára véres arccal menekülnek a mosdótól. Paul remegve ül le egy bárszékre, éppen Ryan és Alison mellé, akik a túlsúlyos fiú hadművelete alatt boldogan cseverésztek egymással.
- Jézusom, mik ezek az üvöltözések? - kapja oldalra arcát ijedten a lány. Paul lesüti a fejét, majd arrébb ül egy székkel. Tudja, hogy ő okozta az egész verekedést, bár kétségtelen, hogy nem direkt tette.
- Fogalmam sincs, ne félj, nincs semmi gond - nyugtatja meg a lányt Ryan, és végigsimítja kezét Lis arcán.
- Tehát van két testvéred, akik ikrek? - tereli el a témát Alison.
- Hát, igen. Kétpetéjű ikrek, egy hónapja töltötték be a huszonegyet.
- Nagyszerű. Nekem nincs testvérem, szerencsére.
- Szerencsére? - kapja fel a fejét a srác - Az a legkirályabb dolog a világon, ha valakinek van bátyja! - Alison elhúzza oldalra a fejét, s karjával megtámasztja. Nem igen repesne az örömtől, ha valaki helyette aratná le a babérokat, maga a tökéletesség lenne, és jobban szeretnék a szülei. Mert ő igenis megdolgozik azért, hogy jó tanuló legyen, ami mellett szép és népszerű is. De ha testvére lenne, akkor biztos ő lenne a kiemelkedőbb, az ügyesebb, az okosabb és a szebb. Ha pedig nem, akkor tutira idegesítő és önző lenne. Kétségtelen. Alison makacs; ha bátyja lenne azt elfogadná, de kisebb testvért semmi esetre sem óhajtana maga mellé.
- És te hova jársz suliba? - váltja át egy már megfontoltabb témára.
- A Lake View-ba. Most lettem végzős, és te? - mosolyog a lányra, majd megfogja a kezét.
- Morgan Park - hajtja le a fejét a lány, majd nagyot sóhajt. Majdnem egyórányira van a kettő egymástól.
- Ó! És merre laksz?
- A South Esmond Street-en, közel a sulimhoz - felel, majd megigazítja rövid haját.
- Hát, én nem ott - nevet Ryan, bár hangjában kissé fellelhető csalódottsága - A belvárosban, úgy a Millennium Parktól két saroknyira, nemrég költöztünk oda. Igen, kicsit messze van a sulitól - A lány majdnem felsikít, hogy az a város kellős közepe, turisták tömkelegével - az álma -, de végül nem mond semmit, csak magában mosolyog. Ha ott lakna, biztosan hiányozna neki a kertvárosi csend, a formára vágott sövény a családi ház előtt. Titokban mégis kicsit vágyna egy zajos felhőkarcolóba, valahol Ryan közelében, ahol az utcai fényektől az éjszakák is világosak a tópartnál. Akkor kiülhetne a fiú társaságában minden éjszaka a partra, ahol együtt álmodozhatnának a közös terveikről. Igenis létezik szerelem első látásra - öt perc beszélgetés sem kellett, hogy a lány kiverje fejéből Matt-et, hamar rádöbbent, hogy neki egy belevaló Tallin-srác kell. Úgy tűnik, a fiú sem érez mást Lis iránt. Perzselő tekintetében nem az van, mint Matthew unott, de sármos arcában, annál sokkal több. Neki nem az a célja, hogy elbűvölje a lányt, majd keféljen vele, hanem hogy hosszútávú kapcsolatot teremtsen. Szereti, hogy ez a lány nem az a tipikus bombázó, avagy magamutogató liba, hanem egy kedves, szelíd, de mégis szívdöglesztő csaj. Ryan sem az, akinek látszik. Igenis van szíve, és egy érzelmes srác. Ugyan könnyen válik - kizárólag szánalmas csitrik közelében - szemét pasivá, szíve mélyén egy lelkes fiú, aki csak az igaz szerelemre vágyik. Hihetetlen, de igaz: létezik a tökéletes pasi, méghozzá Ryan személyében. A rossz fiús külsőben egy lágy szív, körülötte csendes lélek lakozik. Barna szemeiből süt a jószívű kisfiús személyiség, tekintetével megbabonázza a lányokat.
Mindeközben Cat egyre kezdi érezni, hogy Matt nem vágyik tőle valami sokra. Nem is bír teljesen őszinte lenni a lány, apró hazugságokat bele-bele tömörít mondandójába. A látszat ellenére egy rendes tizenhat éves, aki csak szórakozni vágyik. Nem gondolt bele, hogy ez a ruha eléggé koravénné teszi őt, nem mellesleg kissé barbibabás érzetet ad neki, ráadásul családja svéd vonalai festettnek tűnő hajkoronával áldották meg.
- Bébi, nem iszol még néhány pohárral? - kérdezi Matthew, mire a lány összevonja szemöldökét. Érzi, hogy a fiú csupán le akarja itatni, hogy könnyebben elcsábíthassa őt. Ám a lány még így sem tud ellenállni, hiába sikerült kikövetkeztetnie a srác baljós szándékát.
- Lehet róla szó, feltéve, ha mégis megmutatod nekem azt a tetkódat - válaszol Catherine fenyegető pillantásokat lopva a sármos fiúra, a ma már bevált plázacica-hang imitációjával.
- Áll az alku - vágja rá a pasi, majd leveszi a pólóját. Kigyúrt teste látványára Cat elmosolyodik, a bárban ülő hölgyek pedig halkan tapsolni kezdenek, egyesek még kurjongatni is, amit csak alig hallani, túlságosan elnyomja a hangszóróból üvöltő gépzene. Azonban a zene elhalkul, a taps lecsillapodik, s ettől már tisztán hallani az üvöltözéseket az illemhely környékéről. Néhány véresre vert szerencsétlen hapsi dülöngélve andalog ki a helyszínről. Catherine-en végigfut az ijedtség, s észrevétlenül a mellette ülő fiú kezébe csúsztatja sajátját. A pillanatot kihasználva Matt megsimítja a lány vállát, habár elszörnyedt tekintetét még mindig nem mossa le az arcáról, hogy végre bízik benne, s biztonságot érez mellette.
- Él még? - kiabál egy jóképű huszonéves, aki eddig messziről figyelte az eseményeket a mellékhelyiség körül. Ennek következtében egy jóval idősebb nőszemély gyorsan kezdi bepötyögni a mentők számát, de mire a végéhez érne, hallatszik a válasz: meghalt. Itt bizony gyilkosság történt - gondolja az asszony menten a rendőrség számát írja hevesen a rublikába.
- Állj! Ne hívjon senkit! - ordít a házigazda, majd fegyvert szegez a nőre. Ezernyi rémült szempár szegeződik rájuk. Matt gyorsan suttog valamit az újdonsült barátnőjének, és a helyzetet kihasználva futni kezdenek. Lis azonnal megpillantja őket, s Ryannel követni kezdi a párost. Paul rögvest folytatja a láncot, kíváncsian várva az úticélt. Óriási szerencséjükre a remegő öreglány és a szervező között kialakult ellentét még a fegyver birtoklója figyelmét is elveszíti róluk.
- Az ablakon! - suttogja Matt, amikor észreveszi a mögötte felgyülemlett kis létszámú csapatot. Az öt gimis akciófilmbe illően ugrik ki a nyílászárón. Minden erejüket bevetve futnak minél messzebb a buli helyszínéről.
- Álljatok meg! - szólítja le őket egy férfi - Senki sehova nem megy a rendezvényről!
A kamaszok azonnal menekülni kezdenek, a csávó viszont már a nyomukban lohol. A srácok szűk sikátorokon keresztül jutnak egy kietlen utcába, ahol egy tárva nyitva álló kapujú, elhagyatott hajlékot pillantanak meg.
- Oda be, gyerünk! - kiabálja Alison, s a többiek tüstént követik a leányzót. A nyikorgó kaput maguk után becsukják.
- Hogyan tovább? Szerintetek ránk talál? - kérdi Cat még mindig aggódva.
- Nem hiszem - vágja rá Ryan - Már itt lenne.
- Remek! Egy olyan öt perc múlva azért lessünk már ki - Matt magabiztos hangon beszél. Simán meg tudja nyugtatni magát arról, hogy minden rendben van, még akkor is, ha egyáltalán nincs.
A házban lévő hámló falakra bizony ráférne egy kiadós festés. A magas plafont széles pókhálók övezik körbe, az ablakot dús növényzet szőtte be. A falak közti sarkokban kisebb penésztenyészetek is fellelhetők, melyek az évek során be is porosodtak. Rengeteg ajtó nyílik az óriási előteremből, ahol konyha található mosatlan tányérokkal, illetve egy könyvespolc telis-tele régi regényekkel. Vajon miért hagyhatták el ilyen hirtelen ezt a házat?
- Szerintem tuti elment már a krapek - szólal meg Paul néhány perc csönd után, majd rögvest az ajtóhoz indul. Megpróbálja kinyitni hosszabb nyögés kíséretében, de nem megy neki.
- Kis puhány - nevet fel Matt, s csakhamar Ryan is követi őt a rötyögésben. A két lány karba tett kézzel figyelte őket mindeddig, most azonban inkább megsimították a szerencsétlenkedő fiút hátát. Ryan végül abbahagyja a nevetgélést, s megy segíteni Paulnak. Nagy meglepetésére neki sem sikerül, akárhogy erőlteti meg magát. A kapu nyithatatlan mindegyikőjük számára.
- Ki kell jutnunk, klausztrofóbiám van! - esik pánikba Paul, amikor észreveszi, hogy nem csak neki nem sikerült kinyitnia az ajtót.
- Nyugi már...ööö... - kezd gondolkodni Ryan a fiú nevén, de hamarjában rájön, hogy igazából be sem mutatkoztak egymásnak.
- Paul.
- Örvendek, mindkettőtöknek, de most inkább azon kéne gondolkodni, hogy juthatunk ki innen! - szól közbe elképzelhetetlenül ideges hangon Alison.
- Törjük be - hangzik a lehető legértelmetlenebb válasz Matt szájából.
- Nem az lenne a legegyszerűbb, ha hívnánk egy zárast? - kérdi Cat átváltva plázacica-módból a valódi hangjára.
- Az éjszaka közepén. Remek ötlet! - gúnyolódik Ryan. Egyre inkább érződik a feszültség. Ebben a pillanatban az ablakok, amiket ezidáig nem nagyon vettek észre a diákok, egyszerre becsapódnak hangos szélsüvítés kíséretében.
- Mi volt ez? - kérdezi Cat remegő hangon. Kezd már az agyára menni ez a ház.
- Faszom tudja! Na, betörjük azt az ajtót vagy sem? - hangzik Matt semmitmondó válasza, szokásos türelmetlen hangján.
- De nincs is vihar, és az ablakok...- kezd bele a szőke lány.
- Te egy zseni vagy! - kiált föl a Lis belevágva a másik csaj mondanivalójába, majd az ablakokhoz szalad - Gyertek, itt ki tudunk menni... csak ez a régi fos beragadt.
- Beragadt? Ne szarakodj már! Kinyitom! - Azonban Matt szintén sikertelenül próbálkozik. Innen nem lehet kijutni.
- Én holtrészegen megállapítom, hogy ez a ház el van átkozva! - visít elkerekedett szemekkel Cat.
- Beragadtunk.
