Hali! Szörnyen röstellem, hogy nem volt rész egy negyed éve(!!!) Viszont a blog nem zárt be, csak az ihletem, a felvételi (ami mellesleg, hála az égnek, jól sikerült), és a félévi hajtás szólt bele. De remélem kiengesztellek benneteket végre egy véres, THOF résszel :D
xx Leona
Ritmusos koppanások sorozata hallatszódik a házban. Ide-oda lépegetve, Catherine tűsarkúja nagyokat dobban a széles folyosó márványpadlóján. Míg a többiek a régi naplóból próbálnak valami értelmeset kilesni, a szőkeség újabb régiségek után kutat. Kezdi izgalmasnak és kellően hátborzongatónak érezni az egész szituációt. Mindig is levette a lábáról, ha nyomoznia kellett valami után. Amikor még kislány volt, körülbelül harmadikos korában összeveszett az egyik barátnőjével. Nem értette, hogy miért történt az egész, ezért gondolkodni kezdett azon, hogy mivel sértette meg a csöpp kis leányt. Elképzelni sem tudta, hogy mi bántotta a barátnőjét. Szóba sem állt vele, kerülte őt, s egyfolytában szomorkodott, néha még sírt is. Cat letört volt. Tudta, hogy nem az ő hibájából fakadt Lilith bántódottsága, de mégis utána szeretett volna járni a dolognak. Egyszer, amikor a kislány nem volt az asztalánál, óvatosan kutakodni kezdett a táskájában. Rátalált a naplójára, amelyben különös dolgokról írt a gyermek. Egy bizonyos férfiról, aki az utcán megfenyegette őt. Azután pár nappal egy halálesetről, amelyet az a bizonyos férfi okozott. Rettegni kezdett Catherine attól a gondolattól, hogy milyen szörnyűségeken ment keresztül Lilith az elmúlt pár hétben. Egy apró betűkkel firkantott sorra bukkant. Pár másodpercbe telt, míg kibogozgatta az írást. Nem volt más a szöveg, mint hogy "Catty miatt. Az apja miatt.". Tudniillik a lány apja rendőrtisztként dolgozott akkoriban. Nem sokat mesélt a gyerekeinek a munkájáról, de annyit mindenki sejthetett, hogy egy nagyon fontos ügyön dolgozott.
-Drágám, megint ilyen későn értél haza? A kicsik nem tudnak elaludni, amíg itthon nem vagy! - figyelmeztette a családfőt Catherine-ék mostohaanyja minden áldott nap este tíz és tizenegy között. Szörnyen keveset aludtak a 7-10-13 éves kis és nagylányok. Egyszer azonban titokban követni kezdte az apját a munkába menet, így derült ki a szőke lány számára a titok, melyet hónapok óta hallgatott el előle az apja. A férfi ugyan bement a rendőrségre, tette a dolgát, viszont pontban négy órakor fogta magát, és elment. Egy sötétített, fekete furgonban várták őt gyanús alakok. Egyiknek a nyakán egy sárkányszerű tetoválás díszelgett, másik pedig kopasz volt, és a tarkójára egy "x" betű volt firkantva. Cat apját nyakánál fogva rángatták be a kocsiba, látszólag csak a kötelességét végezte a rendőrtiszt. Nem meglepő, hiszen ők mindig korruptak voltak, rengeteg zsaru ment bele durvább bűntényekbe a pénzért. A kislány nem tudott mitévő lenni, mivel gyalog nem érhette be a kocsit, rá meg nem kapaszkodhatott. Az út szélén talált egy leláncolt biciklit, és gyorsan megpróbálta kilakatolni. Ez azonban nem sikerült neki, így már majdnem feladta, amikor hátulról egy iskolástársa bökte meg az oldalát.
-Hova-hova? - kérdezte a kissrác, miközben egy rágógumi lufit fújt ki.
-Csak, izé, apámat, ööö, elrabolták. És utána kéne mennem - dadogta Catherine improvizálva. Elvégre félig igaz volt.
-Üldözni megyünk valakit? Csúcs, pattanj fel! - üvöltötte a tizenkétéves forma fiú, majd hihetetlen gyorsasággal ki is nyitotta a zárt. A lány felkapaszkodott a fiú vállára, majd elkezdték követni az autót. A két pillekönnyű súlyt simán elbírta a kerékpár, a fiú pedig gyorsan teperte a pedált. Egyre ritkábban lakott területekre értek, majd ahol megállt a kocsi, diszkózene szólt fülsüketítően. Fura alakok sétálgattak, de az óriási cigarettafüsttől semmit sem lehetett látni. Már kezdett sötétedni, mivel tél volt. Cat nagyon rettegett, ellenben a fiúnak eléggé tetszett az egész. Az apát verték, a kiszűrődő zajokból annyit lehetett kivenni, hogy nem végezte el a dolgát. Véres arccal pillantotta meg rémült kislányát, akinek a szeméből könny csordult ki. Cat elfutott, otthagyva a kisfiút, majd halk lövések sorozatát hallotta. Egy gyereksikoltást. Az apja káromkodását.
-Hahóóó, Cat, te is hallod ezt? - ábrándítja ki visszaemlékezéséből Alison a szőkeséget, aki már vagy egy perce nem reagált.
-Mit? - zökken ki Cat az álmodozásból.
-Valami... Valami kopog - felel vissza a másik lány.
Eközben Cat is meghallja a hangot, megpróbál a hang irányába menni, de elbotlik. Matt és Ryan tapsolás mellett röhögik ki szegény lányt, de még Paul arcán is látszik egy kis halovány mosoly. Azonban mindannyiuk arcáról hirtelen elszáll a vidámság, mikor a kopogás hangossá, és félelmetesebbé válik. A lányok bátran kezdenek elindulni (Cat újbóli nekifutásból). Hamar észreveszik, hogy egyik szekrényből jön a dörömbölés. Megfogják egymás kezét a csajok, és kinyitják az ajtót. Illetve megpróbálják kinyitni.
- Na ne, még egy rohadt szekrényt sem tudtok kinyitni? - kérdezi Matt lenézően, majd felpattan, és magabiztosan megrántja az ajtót. Neki sem sikerül.
- Mi lenne, ha közösen próbálkoznátok, ahelyett, hogy egyenként nyitjátok ki? - kérdezi Ryan csillogó szemeivel.
- Mi lenne ha befognád a pofádat, és inkább segítenél? - förmed rá Catherine, mire Ryan direkt húzva a lány agyát, lassan slattyog oda, gond nélkül, ráérősen. Megfogja a kilincset, mire a többiek is veszik a lapot, így mint a répamesében, egymást húzva nyitják ki az ajtót, amitől amúgy félnek mindannyian. Észre sem veszik, hogy Paul közben valahol eltűnt a házban. A szekrény kinyílik, és egy véres egér pattan ki belőle. Mindannyian ijedten, és undorodva arrébb ugranak, és messzebbről nézik szerencsétlen egeret, ami bár döglött, a farkát még mindig csóválja. Kétségtelen, hogy eléggé rémisztő látvány... Szájából vörös vércseppek buggyannak ki, s az egész környéket beönti a bűz. Ám nincs idejük elmélázni a szörnyethalt rágcsálón, mivel rögvest kisétál négykézláb egy szörnyeteg. Vagy inkább valami baba. Körülbelül háromnegyed méter hosszú, kerekded fejű, fekete szemű kisded sétál ki négykézláb a szekrényből. Arca sápadt és hófehér, mint egy bohócnak. Ruhája szakadt, és koszos. Száját kinyitja, megvillantva vékony, szürkésfekete fogait. Megvakarja a fejét, így patakokban kezd kifolyni a vér belőle, mivel szinte karmai vannak. Azonban pár másodpercen belül be is forr, mire egy "argh"-szerű, artikulálatlan hangot ejt ki a száján. Véres nyál folyik ki ajkaiból, majd nevet egyet, azon a félelmetes, horrorfilmbe illő babahangon. A gimisek közben riadtan nézne egymásra, egymás kezét fogva, és Cat egy sikolyt is hallat magából, amikor két lába között, az egérkével a szájában, szépen elslisszol a Baba. Egyébként ez a "szörny" valójában semmi ártalmasra nem képes, csupán rémisztgetésre. Ezt viszont kevesen tudják, ahogy azt is, hogy ez egy félvér démon. Egész életében így néz ki, korcs marad, rágcsálókat eszik, azonban ijesztgetésre is képes.
Halál nyugodtan sétál el a folyosón, majd Paul, amikor megpillantja, majdnem elájul. Mindenesetre ordít egy nagyot, mire a négy társa felkapja a fejét. Nem szólnak semmit, csak pár perc hosszú csönd után kezd el beszélni Cat.
-Ez egy jel lehet. Hogy közeleg a vég. Mert végül is szerintem tuti igazat mondott a könyv írója, meg már tökre kezdek hinni ezekben a természetfeletti dolgokban. Ti nem? Na minegy, szóval szőttem egy tervet. Szétválunk két csoportra, én Mattel leszek, ti pedig hárman, Alison, Paul, és Ryan. Észrevettétek amúgy, hogy vannak itt szobák, meg ilyenek? Mert vannak! És meg vannak számozva. Arra gondoltam, hogy mi megyünk a párosokba, ti pedig a páratlanokba - hadarja le egy szuszra, szokatlanul virgoncan.
-Hű, te ezt így előre megtervezted? - kérdi Ryan, elismerően.
-Ami azt illeti, ez épp most pattant ki a fejemből. Ez van, ha túlpörgök és ideges vagyok - mosolyodik el a tizenéves lány.
-Na, akkor vágjunk bele!
Elindul a két csapat a céljaikhoz. Lisék az egyes számú ajtóhoz közelednek a széles folyosón, ahol folyamatosan omlik le a tapéta, és a plafonról esnek le a darabjai.
-Ez biztos, hogy jó ötlet? -Gondolkodik el Paul.
-Igen, na lökd be azt a ronda ajtót! - felel lazán Ryan karba tett kézzel. Paul mindegy-mindegy alapon berúgja, és nyikorogva kinyílik. Egy mosdókagylót pillantanak meg, amiben egy gigantikus póktanya terül el.
-Fúj - fintorodik el Lis a szobába lépve. Fölkapcsolja a villanyt, majd észreveszi a szobát teljes fényében. Nem igazán bizalomgerjesztő látvány. A csillárról fekete cseppek esnek le, a mennyezet tele van csótányokkal, az eredeti színét sem lehet megállapítani. A csempéken hernyók másznak, Alisonban pedig a vér fagy meg, amikor észreveszi, hogy mi mászott a karjára. Még Ryan is pislogás nélkül mered rá.
