03 - Megijedni

Sziasztok, drágaságok! Nagyon sajnálom a két hét késést, siettem is azért vele, ráadásul béta sem nézte át a részt, de remélem így is tetszeni fog nektek! :)

A csillagos ég minden egyes pontja most tisztán kirajzolódik, amikor Alison bambán néz ki az ablakon, elmerengve azon, hogy miért nem tudnak kijutni. A leglehetségesebb elv még mindig az, hogy a házat elátkozták, viszont Lis sosem hitt ilyen ostobaságokban. Visszaemlékezik azokra az időkre, amikor kisgyermek volt, és a vidámparkban az elátkozott kastélyban játszadozott. Apró könnycsepp hullik ki aranybarna szeméből. Észrevétlenül törli le bal kezével, gyorsan, mielőtt bárki is észrevenné, hogy elérzékenyült. Még azt hinnék, ő egy érzékeny, gyenge lány, közben az ellenkezője.

- Meg kell várnunk a reggelt hívni a zárast - jelenti ki komolyan Paul, mire mindenki elneveti magát. Nem hívhatnak ide egy zárast, már mindenki kezdi komolyan venni Cat elméletét arról, hogy elátkozták a házat.

- Inkább nézzünk körül itt, hátha találunk valami érdekeset - veti oda Lis mosolyt kényszerítve, de mondata végén már rég máshol jár. Kinyit egy fiókot, amiben teljesen üres papírcetlik lapulnak szerte széjjel, mellettük egy könyv.

- Gyertek, ezt nézzétek! - kiáltja a lány, majd kotorni kezd a lapok között. A többiek köré gyűlnek, és halkan figyelik őt. Lis lapozni kezd, de a könyv több száz lapja mind üres, épp, ahogy a papírcetlik.

- Ügyes vagy, szólj ha találtál is valamit - szólja le Alisont a cinikus Matt, s barátian megveregeti a vállát.

- Én legalább próbálkoztam, nem csak elterültem a poros fotelben! - vág vissza a lány az egykoron még színes bársonykanapéra mutatva. Körbenéz az óriási házban, valójában az egész egy nagy tér, mindennel egyben, csupán egy lépcső vezet fölfelé, és néhány ajtó hálószobákba és illemhelyekbe. Hátborzongató az öt tinédzser mindegyike számára az egész ház. Utoljára az 1900-as évek elején éltek itt, egy középosztálybeli házaspár, és közeli rokonaik. Ám egy napon hirtelen elhagyták az épületet, épp akkor, amikor vendégeket vártak volna. Ők mégis eljöttek a kastélyba. Amikor észrevették, hogy mindenki eltűnt onnan, úgy döntöttek, hogy elnapolják a látogatást. Az ajtó viszont zárva volt, senki sem tudott kimenni már onnan. Azóta ezt a házat mindenki kerüli, a környéken az "Átokkastély" név ragadt rá. Rengeteg kutató próbálta megfejteni a rejtélyt, mind sikertelenül. Sokan közülük úgyszint a házban ragadtak. Szétesett jegyzetfüzeteket hagytak szétszórva haláluk előtt. A gimisek nem is sejthetik, mekkora veszély fenyegeti őket.

Matt a fiókokban kotorászik valamiféle élelem keresése gyanánt, viszont semmi kézzel foghatót nem talál. A pókok már belepték a fél karját, de őt ez hidegen hagyja, csak a kajára koncentrál. Kell lennie itt tökmagnak, vagy szotyinak, gondolja.

- Nyahh, nincs itt semmi! - motyogja magában, majd lehuppan egy nyikorgó, vörös bársonyfotelbe. Mindenki kutakodik - vagy nézi a kutakodókat -, hátha rábukkannak valami használhatóra. Paul egy vezetékes telefont talál két darabban, illetve a kettőt csak egy kábel köti össze. A többiek csak értelmetlenül összefirkált papírcetliket találnak.

- Biztos, hogy van értelmük, csak meg kell fejteni őket. Lehetetlen, hogy ésszerűtlenül legyenek összefirkálva. Ez például egy kör, benne rombuszokkal és háromszögekkel, Valami jel lehet, vagy egy tervrajz - tudálékoskodik Lis, a többiek viszont kérdően néznek rá. Cat szólal meg először.

- Szerintem csak az időjüket pocsékolták el. Amúgy meg kik? Nincs itt egy hulla sem, kijutni meg nem lehet!

- Nyitva volt az ajtó, amikor bejöttünk... - kapcsolódik be közben Paul is. Egy ideig néma csend, majd megint csak Alison-nak pattan ki ötlet a fejéből.

-     Lehet, hogy még most is nyitva van, viszont nem számunkra.

- Hagyj már ezekkel a relativitás-elméleteiddel! - szólal meg Matt, aki egy rágót talált közben a zsebében. Finoman csámcsog, egy-egy buborékot is fúj ki. Lezser testtartásáról lerí, hogy egy csöppet sem érdekli az egész, bár jobban örülne, ha otthon pihenhetne a kanapén Iphone-ját nyomkodva.

- Várjunk virradóig...- javasolja Ryan, még maga is elcsodálkozik szóhasználatán. Úgy tűnik, hatással van rá ez a kastély.

Cat elindul a hosszú folyosón, törekedve a minél halkabb léptekre, hátha a többiek a nagy keresgélésben nem veszik észre hiányát. Csendben kioson  a nappalinak is alig nevezhető helyiségből. Hátradobja rövid, platinaszőke tincseit, élvezi, hogy épp a válla alá esnek, Óvatosan, de mégis lehengerlően vakmerően kinyit egy kopottas ajtót, mely nyikorogva teljesíti akaratát. A lány akarja, de egyben retteg is a gondolattól, hogy találjon valami egész szokatlant, varázslatosat, vagy amitől a leginkább fél, hátborzongatót. Csalódottan látja, hogy a szoba teljesen rendben van, csak itt-ott talál eldobott könyveket. Felemel egy vaskos példányt, precízen leporolgatja, majd belelapoz. Igazán nem lett volna muszáj letakarítania, köztudott, hogy ebben a házban ott van minden kérdésre a megoldás, de páratlan módon. Hideg lapjai sisteregve súrolják egymást. A kötetben nem található nyomtatott betű, csak firkálmányok. Néhány szó alá van húzva, némelyik dőlt betűkkel írott. Hiába látszik rajta, hogy gyorsan írták meg, mégis nagy része teljes pontossággal középre van igazítva.

Mindeközben a srácok kisebb pihenőt tartanak, feltűnik nekik újdonsült ismerősük hiánya.

- Cat amúgy merre van? - kérdi Matt elkerekedett szemekkel.

- Hát, nem tudom, talán a mosdót keresi - felel Ryan.

- Skacok, van egy ötletem! - vigyorog alattomosan a másik srác.

A lány hirtelen mozdulattal bal hóna alá veszi a könyvet. Hosszú ujjaival, melyek hegyes, aranyvirágokban pompázó műkörmökben végződnek leoltja a villanyt. Néhány porcica a szaruréteg alá ragad, de ez nem zavarja a lányt, valami más elvonja a figyelmét. A többiek nincsenek ott, ahol voltak. Kijutottak volna, megfeledkezve róla? Még Matt is? A riadtságtól libabőrös lesz, s szőrszálmerevítő-izma összehúzódásától majdhogynem hófehér, fényben csillogó szőre merőlegesen föláll karján. Annyira pánikba esik, hogy a könyvet is kiejti karjai közül. Néhány lap kiesik belőle, de ez Catherine-t hidegen hagyja és elindul felkutatni a többieket. Körbenézve a szobában senkit sem talál. Hirtelen rideg félelem fut át vékony testén. Világos bőre még inkább elsápad, s levegőt kapkodva gondolkozik, hogy mi történhetett az alatt a kettő perc alatt, amíg ő távol volt a többiektől.

- Te következel! - szólal meg a háta mögül egy mély, rekedtes hang, majd a lány hirtelen mindent elfelejt ami a fejében van, s koncentrálni kezd. Már éppen nagy levegőt venne, hogy megforduljon, amikor egy meleg kéz a szemére tapad, és behunyni kényszeríti azt. Cat lihegni kezd, sőt, beleborzong az egészbe, ennek következtében azon kapja magát, hogy lábán hangyalépdelésszerű bizsergést kezd érezni. Messziről halk nevetést hall, majd ráeszmél a dolgokra. Valóban nem jutottak ki a többiek a házból. Persze Catherine tud rendkívül optimista is lenni, az egész dologból azt veszi ki, hogy nem feledkezett meg róla senki. Épp ellenkezőleg. 

-Srácok, ne már! Halálra rémisztettetek! - szól fennhangon a lány.

-Nem az én tervem volt - sziszegi vádló pillantásokat vetve Alison Mattre. Eközben persze már nem fogta a fiú Cat szemét, hanem görnyedten gubbasztott a penészes kanapén. Ez cseppet sem zavarta őt, szívesebben terült el egy áporodott pamlagon, mintsem hogy a mai kosárlabda edzéstől elfáradt lábain kelljen egyensúlyoznia. A maga százkilencven centijében ő volt a csapat legjobb játékosa, és természetesen a pom-pom lányok kedvence. A szurkolólányok mindegyikének szívét már réges-rég összetörte, de még mindig -, bár szerelmi csalódástól gyötörten - istenítik a fiút. Mindig elmosolyodnak a lányok, ha a szemük előtt látják a labdát pattogtató izmos fiút, aki néhanapján, meccsek végén leveszi izzadt pólóját, a közönségbe dobja, és egy részük a felsőtestét bámulja, többiek pedig a ruháért esedeznek. Minden lány álma Matthew Honda. Ő a suliban a nagymenő, minden lány őt bámulja imádkozva, hogy egyszer ő is a fiú szíve (vagy inkább szeme, khmm...) választottja legyen. Még azok a csajok sem utálják meg, akiket faképnél hagyott. Ők is titkon még mindig, minden este a közös képeiken nyáladzanak, visszagondolva azokra a "régi szép idők"-re.ú, amikor még ketten kavartak.

Cat mindent annyiban hagyva belelapoz a könyvbe, amire eléggé kíváncsi volt már. Összekuporodik, hogy lássák a többiek megbántódottságát, de Lis mégis háta mögé oson, s falni kezdi a sorokat. Ez a "könyv" valójában egy kemény borítóval körbevont jegyzetlap-halmaz. Kicsit zavaros, de a lányok gondosan kibogarásszák minden egyes szót, és értelmezni próbálják.

1988. 07. 12. Fearhouse. Ivan Tonkins jegyzete.

Megoldás még nincsen, csak újabb találgatások. Megtaláltam az ereklyés könyvet. Eldugtam, nem írom le, hogy hová.  Ha én nem jutok ki innen, akkor mások se jussanak ki. Kezdek már a nyomra térni, de a holttestek már párolognak, ami azt jelenti, hogy több, mint négy napja haltak meg a többiek. Még mindig a szemem előtt látom a szúrós fegyvert, amint a démon által megszállt Katharina saját szívébe szúrja. Belém még nem szállt egy sem, de emberek, vigyázzatok, akik most ezt olvassák: ne menjetek az emeletre! 

- Van emelet? - kérdi a hosszú csönd után Alison. Cat az olvasásba annyira belemélyed, hogy csak négy másodperc után kapja fel a fejét, és veszi észre, hogy a másik lány az arcába liheg. Kicsit elgondolkodott a Katharina néven, hiszen szinte ugyanaz, mint az ő neve.

- Ezek szerint. De ahogyan írja, jobb, ha itt maradunk... - hangzik a halk válasz a szöszi piciny szájából.

Érzem már a közelgő vesztemet. Ötünk közül én maradtam már csak egyedül. Rey is eltávozott, konkrétan mindenki. Csak én bírom egy hét után. Csak írom a sorokat, nagyot kortyolgatok az itt talált vizes flaskákból. Kifosztottam mindet. Nem hagyok az "utódaimnak". Éppen valami közeleg, fogalmam sincs, hogy mi. Halkan sziszeg. Az utóbbi másfél hét alatt jól megerősödtem, derék fickó lettem. Nem félek. Közeleg. A vé

-         Közeleg a vé? - ráncolja össze a szemöldökét Cat, majd megvakarja kétségbeesetten a fejét. Ám nem hall semmit, válasz helyett  csak Alison ideges körömrágását látja.