05 - Meghalni

Sziasztok!
Ugyancsak késve, azonban egy igazán eseménydús, de rövidebb fejezetet hoztam!
Kellemes olvasást! :)
xx Leona

Fél percig a teljes csapat remegve bámul maga elé. Lis karját hirtelen marni kezdi valami, amit eddig még sosem láttak, és az a valami szépen, lassan a válla felé halad. A bőr teljesen leolvad róla, apró cseppekben csöpög a padlóra, ami a fára érve keveredik a lány sós könnyeivel. A vére egyre feketésedik, néhol ez a valami ki is marta a húst egészen a csontjáig, így az néhány helyen láthatóvá vált. De Alison alig érzi a fájdalmat, a reszketése teljesen elnyomja. Ryan majdhogynem szívrohamot kap a sérülés láttán, hozzá sem mer nyúlni, hagyja, hogy a lány szenvedjen. Paulról nem is beszélve, akinek a reggelije hamarosan újra napvilágot lát a történésektől . Szédül, dülöngél: hol a küszöbön kívül, hol belül van. Egyedül az egyetlen lány annyira bátor, hogy az életét mentse. Remegő kézzel próbálja meg leszedni karjáról a kis ördögöt, ám ekkor már érzi a belé hatoló maró fájdalmat, és majdhogynem elájul tőle. Az eldőlni készülő Lis karját Ryan kapja el óvatosan, vigyázva, hogy ne érjen hozzá a sebhez. Alison újabb kisérletet tesz, ezúttal az aprócska szörnyeteg hátracsapja a vért lapos farkával, majd ráugrik Paul lábára. A nyuszi fiú azon nyomban sikít egyet, és ugrándozni kezd. Ryan erősen rátapos a szörnyeteg lábára, mire a minidémon szétfröccsen. A bátrabb srác belép a küszöbön, majd magával ragadja a hely mámora, s több száz apró szempár szegeződik rá. Mindeközben a másik csapat a pince felé vetette az irányt. Kikotortak a szekrényből egy ósdi zseblámpát, amivel világították az utat. Amint leértek felkapcsoltak egy halvány fényű villanyt, amely épphogy kivehetővé tette a helyiség nagyságát. Egy labirintusszerű rejtekben találták magukat, teleágazva mindenfelé. Itt-ott bányalámpák állnak a földön törötten. A két tinédzser bátran elindult az útvesztőbe, majd egy csapdában találták magukat. Azóta ott állnak a csekély fényben, tétlenül. 

- Istenem, a többiek már biztos találtak kiutat a kastélyból, hazatértek, és boldogok. Miért kellett nekünk lemenni a pincébe? - kérdi Cat elgondolkodva. 

- Azt hittem, ennél bátrabb leszel. Egyébként szerinted én szívesen vagyok itt? Hajnali két-három óra lehet, ilyenkor én otthon élvezkedem a csajommal, nem holmi kis tizenöt évesek társaságában kutatgatok egy pincében! - hangzik a válasz. 

- Vá-várj... Azt mondtad, a csajoddal? Képes vagy rám mászni, oké, megesik az ilyen. De amellett, hogy barátnőd van, te más lányokra nyomulsz?! - förmed rá a szőke lány. 

- Mikor nyomultam én rád? Csak beszélgetésbe elegyedtem, oké, kicsit kacérabbam, de be voltam tépve, mit vársz tőlem? 

- Te be voltál tépve? Mégis mit képzelsz magadról? - kérdez vissza a csaj, és azon nyomban elviharzana, ám nem tud merre, hiszen egy pince rejtekébe van bezárva a fiúval. 

- Hogy mit képzelek? Hát, drágám, azt, hogy megengedhetem magamnak! Dúsgazdag családból származom, rengeteg zsém van, most szerinted mire költeném el? Kurvákra?- emeli fel a hangját immáron Matt is. - Inkább, mint velem csald meg a barátnődet, vagy akárki mással... Csak egy kis kalandot akartam, semmi többet, te jó Isten! - Ebben a pillanatban valami láthatatlan dolog fejbe veri a lányt. Mattet azonban ez egy cseppet sem érdekli, tovább szitkozódik magában. Mire feleszmélne, hogy ez nem csupán egy poén, valami megragadja a karját, és lerántja a mélybe. Fekete szemű, vörös arcú démonok, az egyik legveszedelmesebb faj a házban. Az áldozataikat általában először megkínozzák, majd a személyes tárgyaikat elfogyasztják a szemük láttára. Ezek után egy tál törött csontot kényszerítenek az elfogott emberek elfogyasztására. Kanállal a szájukba adják, majd várnak pár percet. Ezek után keresztben félbevágják a fejüket, s az egyik felét felakasztják, mint egy új tárgyat a trófeagyűjteményben. A két démon minden egyes falatot külön megrágnak, ám az áldozatok a bűvölt csont segítségével továbbra is életben maradnak, és szenvedve figyelik halálukat. 

- Újabb falatok? - kérdi egy démon, amikor a társa letuszkolta őket a mélybe. 

- Így van! Ínycsiklandó szerelmespár! - felel a másik. 

- Milyen szerelmespár?! Kikérem magamnak, hogy nem járok ezzel a barommal! –

- Ohó, ne verekedjetek itt össze! 

A két rabló egy szék támlájára kötözi Cat vékony kis karjait. Nyögdécsel, ám már alig van valami ereje. Tudja, hogy semmi mentség, a halálhoz közeledik. Matt kissé feszeng, s tekintetével próbálja manipulálni a démonokat, kiknek ez szemrezzenést sem okoz, ám embereknél mindig sikerül neki. Idegesen szitkozódik magában egy szót, mire az egyik ördögfajzat szájából egy "csitt" hangzik el. A társa egy kis időre eltűnik, míg ketyegnek a fiatalok percei. Kisvártatva visszatér két csörgő tállal a szörnyeteg, melyben nagy valószínűséggel csonttörmelék van színültig. Egy-egy tálkát a gimisek elé tesznek, s kanállal etetik, míg el nem fogy. Matt úgy érzi, hogy mindjárt kidobja a taccsot, a lányt viszont nem viseli meg ennyire ez az "étel". A szertartás egyre inkább elhúzódik, sokkal rosszabbnak és hosszabbnak tűnik. 

- Na, kivel kezdjük? - kérdezi lángvörösen izzó szemekkel a démon. –

Ecc, pecc... Legyen a fiúcska! - felel a másik. Így hát, bemelegítésként matt kisujjával kezdik. Természetesen elfelezik, nem felsőbbrendű egyikőjük sem. Felkészülve a fájdalomra, a srác összeszorítja fogait. A lány is aggódva figyeli Matt tekintetét, néha a szörnyekre pillant. A fiú viszont már remeg a félelemtől, de még így sem meri kimutatni a szöszi felé. Nagy megdöbbenésére azonban valóban nem fáj neki a csonkítás. Már kezd beletörődni a sorsába a lelke mélyén valóban rendes fiú, azonban valami elsőre megmagyarázhatatlan történik. A démonoknak fáj minden egyes harapás, az ujj elfogyasztása után pedig már minden lépés is. Nem öncsonkításra jelentkeztek, hanem táplálékot szerettek volna elfogyasztani, ám valamit elrontottak. Úgy döntenek, a lábfejét is levágják Mattnek. A fiú a jobb kezére pillant, s csak ekkor veszi észre: a kisujja visszanőtt, teljesen egészséges állapotúra. Mindeközben a két gonosz szörny vígan fogyasztaná a végtagot, ám már rágni sem tudnak fájdalmaiktól. 

-Ettél valamit, vagy miért gyengülünk le a véredtől? - nyögdécsel az egyik. 

- Hát, alkoholt ittam - válaszol őszintén Matthew egy kaján mosolyra húzva a száját, hiszen talán mégis megmenekült. - Az nem számít. Tudatmódosító szert fogyasztottál, vagy vettél be több gyógyszert esetleg? - néz aggódva a másik démon. 

- Egy picike marihuána számít? - kérdi a srác elvörösödve, mire döbbenten néznek rá az ördögfajzatok. 

- Azonnal tűnjetek innen, s meg ne lássalak többet titeket! - int hirtelen valamelyik szörny Mattnek és Catnek, miközben a fiú lába végre elkezd visszanőni. A még jobb állapotban lévő démon extragyorsan szabadítja ki mindkét áldozatjelöltöt, akik a helyzetet kihasználva futnak, amerre tudnak. Az úton haladva kitapogatnak egy poros, sötét lépcsőt, amin egymás kezét fogva elindulnak. Zajokat hallanak, ám az ilyen mértékű megrázkódtatás után meg sem rezzennek tőle. Futnak a felszín felé, amennyire gyorsan csak bírja Matt újonnan visszanőtt lába, melyben már érezni kezdi a zsibbadó fájdalmat, mely beléhasít. 

- Hihetetlen, hogy a füves cigi mentett meg! - hitetlenkedik kissé gunyorosan a szőkeség. - Hihetetlen, hogy ilyen szemrehányó vagy, amikor én mentettem meg az életedet. Vagy nem rémlik? - magasztalja önmagát a srác. - Ó, bocsánat, drágaságom, elfelejtettem megköszönni. Lehetnél kicsit kedvesebb is az emberekhez, és nem nyomulnál folyton! 

- Még mindig ennél a témánál tartasz? Hát, tudod mit? Lelöklek a lépcsőn, téged simán megehetnek a démonok, te nem használtál "életmentő szert"! - habár nem látszik igazán a sötét lépcsőkön, Matt macskakörmöket rajzol a levegőbe óriási kezeivel. A lépcsőn szép lassan felérnek, és akár egy kiépített barlangban, egy vaskos ajtót találnak. Egy másik útvonalon térnek vissza a folyosó másik végére. Az erős fiú bicepszeit villogtatva nyitja ki az egyébként nem is igazán nehéz ajtót. Elindulnak a folyosón, ami hosszabbnak minősül, mint a másik oldalhoz viszonyítva. Ennyit gyalogoltak volna a pincében? Kezd egyre nagyobbnak tűnni ez a ház... Megpillantanak egy felfelé vezető lépcsőt, amely szinte hívogatja őket. Catherine ellenáll, és a felgyalogláson gondolkozó Mattet gyorsan elhúzza. A falon eddig nem is látott rémképek tűnnek fel, mint például egy kaszás, ami éppen egy kutyát fejez le. A lány azonnal visszaszegezi tekintetét a padlóra, miután észreveszi ezeket a borzadványokat. Kicsit gyorsabbra veszi a lépteit, a magas sarkúja azonban már feltörte a lábát, ezért mégiscsak lassítania kell. Olyan borzadalmakat éltek át mindketten azalatt a tizenöt-húsz perc alatt a démonoknál, amiről még rémálmuk sem volt. Cat azonban még mindig erősen haragszik a fiúra, amitől a feszültség tetőfokra lép. Alisonékat keresik, ám nem járnak sikerrel. - Ryan! Paul! Lis! - kiáltja el magát Catherine, melybe a ház is beleremeg. Olyan mértékben visszhangzik, hogy akárki meghallaná. Azonban merre lehetnek, ha nem kiabálnak vissza? Történt velük valami? Alison, amikor belépett a szobába egy kisebb, raktárszerű helyiséget látott maga előtt, ám amikor a többiek becsukták maguk mögött az ajtót, egy kiépítetlen, koszos szobában találták magukat.